El sem hiszem, hogy már 100 napja vezetem a blogot, és hogy holnap indulok életem első futóversenyén, pedig közel 4 hónapja még a futópadon is szenvedtem. Nagyon sokat fejlődtem ez alatt az időszak alatt, leginkább akaraterőben, illetve kitartásban.

A héten átvettem a mezt és a rajtszámot is, és úgy néz ki, hogy már a lábam is jobban van. Egyre inkább várom már a holnapot, izgulok, hogy milyen lesz majd több ezer emberrel együtt megtenni a távot!

Szerencsére nem egyedül indulok majd, hanem több ismerősöm/barátom is versenyez majd; van aki 10 km-en, van aki félmaratont vagy akár teljes maratont is lefut. Mindenkinek innen szurkolok!

Holnap pedig beszámolok majd az élményekről!

Már csak 1 hét van hátra a Vivicittáig, és még igazából egyszer sem futottam a városban. Úgyhogy ma rászántam magam, hogy lefutom a 10 km-es távot. Egyrészt hogy szoktassam magam a betonon való kocogáshoz, másrészt, hogy megtudjam, hogy mennyi a szintidőm akkor, ha nem a futópadon vagyok.

Kifutottam hát a Kopaszi-gátra, végig a budai rakparton egészen az Erzsébet hídig, a másik oldalon vissza, a Szabadság hídon át a Móricz Zsigmond körtéren keresztül pedig haza. Ez pontosan 10 km, amit 70 perc alatt tettem meg. Ami szerintem nem is olyan rossz idő.

Viszont most estére nagyon elkezdett nyilalni a bal térdhajlatomban, ha be akartam hajlítani a lábam, vagy éppen léptem, úgyhogy szerintem meghúztam a lábam. Most jegelem, kenegetem Flektor géllel és pihentetem. Nem is megyek a héten valószínűleg Crossfit-re.

Mivel már csak 1 hónap van vissza a Vivicittáig, úgy döntöttem, hogy terepen is felavatom az új cipőm és elmegyek kocogni a városban.

Férfiasan be kell, hogy valljam, hogy januárban, az első 5 km-nél futottam talán ennyire szarul, mint most. Folyamatosan fájt a sípcsontom, ami nem tudom, hogy az új cipő, vagy a beton miatt van-e, vagy esetleg mind a kettő az oka.

De miután rátértem a Parkerdőben található futópályára, megjött a kedvem és a lendület is, és a fájdalom is enyhült.

Nincs mese, most már el kell kezdenem terepen is futni, nem csak futópadon!

Ma megvettem életem első futócipőjét, méghozzá az Asics Kayano 21-et, mivel az előző cipőm feltörte a lábam, és lassan jönnek a futóversenyek.

Kimentem a váci úti Spuriba, mivel azt mondták az ismerőseim, hogy ott profi csapat segít majd nekem a legjobb cipő kiválasztásában. Sajnos, nem a legszívélyesebb eladót sikerült kifognom, és eléggé feszélyezve éreztem magam az üzletben.

Végül az Allee-ban található Intersportban kötöttem ki, ahol - engem is meglepett - egy nagyon segítőkész eladóval hozott össze a sors, aki mutatta nekem a fenti 54.000-es csukát; ami, mivel utolsó darab le volt értékelve 40.000-re, és Allee kedd révén, még abból is kaptam 20% kedvezményt.

Így, azt hiszem, hogy a világtörténelem legmázlistábbjaként már én is az Asics futócipő tulajdonosok táborába kerültem! :)

A hétvégén megbotlottam, és sajnos nem csak, hogy iszonyatos módon berugtam, de majdnem egy egész dobozt elszívtam.

Egyébként azt vettem észre magamon, hogy amióta elkezdtem ezt az egészet, sokkal ingerlékenyebb, agresszívebb vagyok, pedig pont arra számítottam, hogy az edzésekkel le tudom vezetni a feszültséget.

Gondolkoztam, hogy mi lehet ennek az oka, és arra jutottam, hogy valószínűleg az, hogy annyira lekolrátoztam és beszabályoztam magam, hogy amikor végre elengedtem magam, akkor átcsaptam a másik végletbe, és hát, kikeltem magamból.

Mi a tanulság? Meg kellene találni az egyensúlyt.